A
Íme a szövegének világos és technikailag pontos angol fordítása, a szabványos alumíniumötvözet terminológiát használva, amely általában a GB / ASTM / EN kontextusban használatos:
Az 1050-es alumíniumötvözet temperálása (más néven feldolgozási feltétel) többféle típust takar, főként a lágyított és a feszített tempereket, amelyek a következők szerint osztályozhatók:
Lágyított temper (O Temper)
Az anyag teljesen izzított a maradék feszültségek kiküszöbölése és a mikrostruktúra lágyítása érdekében.
A tipikus izzítási hőmérséklet tartomány 350-430 °C, ezt követi a tartás és a kemencehűtés.
Ez a temper olyan alkalmazásokhoz alkalmas, amelyek nagy rugalmasságot és kiváló alakíthatóságot igényelnek, mint például a mélyhúzás és az összetett alakítási műveletek.
Feszültségtől edzett indulatok (H indulatok)
A szilárdságot hideghengerlés, hideghúzás vagy más hidegmegmunkálási folyamatok növelik, ami a szakítószilárdság jelentős növekedését és a hajlékonyság csökkenését eredményezi.
A gyakori alindulatok a következők:
H12 / H14 / H16 / H18
Megfelel a növekvő fokú hideg deformációnak, fokozatosan nagyobb szilárdsággal és csökkenő rugalmassággal.
H22 / H24 / H26 / H28
Alkalmas közepes szilárdsági követelményekhez, amelyek viszonylag nagy deformációval járnak.
H32 / H34 / H36 / H38
Magas szintű hidegmunkát képvisel, a legnagyobb szilárdságot, de alacsony nyúlást biztosítva.
Egyéb indulatok
Egyes források említik a T-sorozatú hőkezelt tempereket (mint például a T351 és a T651). Az 1050-es alumíniumötvözet azonban elsősorban lágyított és feszített edzett formában kerül forgalomba, mivel ennél az ötvözetnél a hőkezelési szilárdság nagyon korlátozott.
A gyakorlati alkalmazásokban a temperálást a gyártási folyamatokon és a teljesítménykövetelményeken kell alapul venni.
Például az O temperálást általában mélyhúzásra és alakításra használják, míg a H tempereket a nagyobb szilárdságot igénylő alkatrészekhez.